(Bella szemszöge)
Hazaértem végre,hosszú volt az út.Végre olvashatok,keresnem kéne valami új könyvet.
Reggel mikor "felébredtem" láttam,hogy süt a nap szóval ma se Cullen-ék,se én nem tudunk iskolába menni.Ki kellene találni valami jó programot ,mégis van.Elmegyek felfedezem a Forks-i erdőt hátha találok valami jó kis rétet ahova kijárhatok.
Gyorsan ettem reggelit,megfürödtem,megmostam a hajam és felöltöztem.Ez mindössze 2 órát vett igénybe. :)
Gyalog fogok menni,eldöntöttem.Lehet egy esetleg kétszer esek,de nagy baj nem történhet.Egy kicsit erős,picit gyors és egy kicsit sebezhetetlen is vagyok...
Jó rég óta sétáltam mikor megláttam egy kis rétet,nagyon szép volt,teli volt szebbnél szebb virágokkal,de sajnos nem én voltam az egyedüli aki ott volt.
Gyönyörűen csillogott,szőke haja még gyönyörűbb volt a napfényben.Jézusom egy lányra mondok ilyet...Rájöttem,hogy Rosalie az.Észrevett.Elkezdtem futni,hamar utolért,hiszen egy vámpír mégiscsak gyorsabb nálam.
-Mit keresel itt?-csak úgy sugárzik belőle a kedvesség,mondjuk most kivételesen megértem,hiszen most lepleződött le a titka.
-Csak egy helyet kerestem,mégis találtam csak hát te is ott voltál.-
-Gondolom láttál és most magyarázatot vársz.-hát...
-Nem várok magyarázatot,mivel tudom hogy mi vagy.
-Komolyan?-
-Igen,tudom hogy vámpír vagy.
-Aha,és mégis honnan tudod?-
-Apám vámpír anyám pedig félvámpír.-
-Akkor te hogyhogy nem vagy az?-
-Éppen ez az hogy én is vámpír vagyok,igaz hogy csak háromnegyedig,de akkor is utálom.-utálom hogy az vagyok ami,hiszen hogy háromnegyed vámpír vagyok nem lehet gyerekem.
-Értem,szóval ezért nem ijedtél meg tőlünk.-
-Igen.-
-Ne gondold azt hogy tapintatlan vagyok,de érdekelni hogy miért utálsz az lenni ami vagy?-
-Utálom,mivel így nem lehet gyerekem,pedig minden vágyam egy gyerek.-
-Értem,tudod nekem is ez a legnagyobb gondom.-Szegény,tudom milyen érzés hogy nem lehet hiszen én is pont így érzek.-
-Tudod nagyon jó hogy te tudod mi vagyok,mert igazából nem mondhatom el senkinek és nem is beszélhetnék senkivel.De mivel te már tudod ezért úgy gondolom,hogy lehetnénk barátnők.-Remélem igent mond olyan jó lenne végre egy igazi barátnőm akivel mindent megtudok osztani.
-Nekem is jól jönne egy barátnő,tudod Alice-l is jól el vagyok,de ő olyan más.Te viszont szinte ugyanolyan vagy leszámítva a külsőt.-és elmosolyodott.Én is visszamosolyogtam.
-Nekem mennem kéne,tudod holnap suli.-nem tudtam visszafogni magam és szélesen elmosolyodtam.-De holnap találkozhatnánk suliba.-
-Rendben,ha gondolod akkor megvárlak suli előtt,de ha igent mondasz számíts rá hogy Emmett is ott lesz.-ha csak ennyi.
-Persze engem nem zavar csak ne mond el neki mi vagyok.
-Ez elfogadható,de menjünk már rám is kezdenek gyanakodni hallom,hogy elkezdtek keresni.Egyszer majd megbeszéljük hogy miben hasonlítasz leginkább a vámpírokra.Szia-megölelt,váratlanul de azért visszaöleltem.
-Rendben,mindent elmondok amikor legközelebb találkozunk.-
Mindketten elindultunk habár én kicsit lassabban értem haza,mint Rosie.Annyira örülök,hogy végre lett egy igazi barátnőm akivel mindent megtudok beszélni és eltudok vele menni vásárolni.Már nagyon várom a holnapi napot.
Reggel van,már nagyon unatkoztam.
Végre elindulhatok a suliba.Uhh az új ruhámba kéne mennem amit még Alice-el vettem.Legyen öröme...Megmosakodtam, megcsináltam a hajam és még reggelizni is maradt időm.
Mikor odaértem a sulihoz szinte mindenki kint állt még.Ennél jobb már nem is lehet,mér csak az kéne hogy elessek...
Szép lassan kiszállok és mindenki rám néz kicsit döbbent fejeket látok,de ami meglepő hogy Edward olyan máshogy nézet rám.
Bella ebbe a ruhába ment suliba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése